Sokaknak talán most már úgy tűnhet, hogy többet vagyok úton, mint „otthon”. Valóban, az utóbbi időben szinte csak mosni járok vissza Willimantic-be. Ezúttal egy konferenciára mentünk el a tanszékkel a városba, amit az amerikaiak csak úgy hívnak DC (ha úgy tetszik díszí), ami a District of Columbia megfelelője.
Képek:
A konferenciáról legyen elég annyi, hogy még életemben nem láttam ekkorát. Három helyszínen több tucatnyi előadóteremben zajlottak az előadások, értekezletek, megbeszélések. A konferenciákat ugye általában hivatalos megnyitóval kezdik. Kiáll a polgármester és valami nagy ívű beszédet tart a konferencia által érintett téma fontosságáról. Na már most ez a konferencia akkora volt, hogy itt még hivatalos megnyitót sem tartottak. Nincs ugyanis akkora hely, ahova ennyi résztvevőt be lehet ereszteni, így egyszerűen csak elkezdődött.
Öt napot töltöttem Washingtonban, ezt próbáltam úgy beosztani, hogy azért a konferenciából is lássak valamit a múzeumlátogatások és esti kiruccanások mellett. Az egyébként nagyon élhető városban rengeteg múzeum van, melyek látogatása ingyenes. Egy James Smithson nevű brit pofa ugyanis úgy döntött, hogy a fővárosban egy komplett múzeum negyedet hoz létre a nép művelődése céljából. Érdekesség, hogy ő maga az USA-ban még csak nem is járt. A város élhetőségére visszakanyarodva csak annyit, hogy az épületek nem lehetnek magasabbak, mint a Kongresszus székháza (Capitol), így nincsenek felhőkarcolók. Az amerikai nagyvárosokban megszokott négyzethálós városszerkezetet két mérnök nézeteltérése bolygatta meg, egyikőjük ugyanis az átlós hálózat híve volt. Vannak kerékpárutak és egy viszonylag kiterjedt kerékpár kölcsönző rendszer. Ezen túl pedig ott van a metró, melynek megállói makulátlanul tiszták és úgy festenek, mint valami modern kápolna. A látványosságok pedig… megszámlálhatatlan mennyiségben, néhányat gyorsan felsorolva: Fehér Ház, Kongresszus székháza, FBI épülete, Pentagon, Watergate komplexum (tudjátok, a Nixon féle botrány), Nemzeti Levéltár a Függetlenségi Nyilatkozattal stb. Mielőtt ezekre rátérnék, egy kis hangulatfokozó.
A konferencián való részvételemet próbáltam a lehető legkevesebb pénzből kihozni. Az utazást kellett csak fizetnem, a szállást úgy tudtam elintézni, hogy a tanszéki professzorral egy szobában tartózkodtam a Marriott-ban. A Marriott a jobbak közül való, mondhatni luxus hotel, amit adnak, az viszont édes kevés. Nem volt például reggeli, amin eléggé meglepődtem. A sztori. Első éjszaka édesdeden alszom, egyszer csak arra kapom fel a fejemet, hogy a prof üvöltözik mellettem, hogy „What? What?” (Hogy mi? Hogy mi?). Nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, gondoltam rosszat álmodott. A rá következő éjszaka viszont a tőmondatokból hirtelen kikerekedett valami szöveg, és az üvöltözés agresszivitás szempontjából jelentősen erősödött. Az éjszaka kellős közepén történt, a „What the fuck!” eget rengető káromkodásra ébredtem. Átfordultam a másik oldalamra, hogy lássam mi folyik a professzori ágyon, hát látom ám, hogy már magához térve ül és néz maga elé. Reggel aztán kiderült minden. Aszongya, elfelejtette mondani, hogy bár nem horkol, de éjszakánként minden különösebb ok nélkül gondol egyet és nekiáll üvöltözni. Oké, mondtam neki, amíg nem tolod a bökőt a hátamba, addig nincs gond.
Ahogy említettem, a város orrvérzésig van látnivalókkal. Én a National Mall avagy Nemzeti Parkban kezdtem, ami egy 3 km hosszú sáv parkokkal, emlékművekkel telepakolva, egyik végén a Kongresszus épületével, másik végén a Lincoln emlékművel, középen pedig a Washington obeliszkkel. Ez utóbbi a mai napig vicc tárgyát képezi a városban, nevezetesen hogy az USA első elnökének vajon mely testrészéről mintázták. Ahogy az ilyen helyeken általában szokás a nemzet nagy alakjait, pillanatait villogtatják. Sajnos ebből a háborús emlékművek jelentős részt hasítanak ki maguknak. Itt vannak a II. világháború, a Koreai háború, a Vietnami háború emlékművei.
A múzeumok közül a Természettudományi Múzeumot, a Légi és Űrmúzeumot, a Holocaust Múzeumot és a Nemzeti Levéltárat volt alkalmam megnézni. Ezek közül az első kettőben tudtam fényképeket készíteni. Összességében rengeteg érdekességet láttam, amikről itt-ott hallunk, látjuk őket a TV-ben stb. A múzeumokba való ki-bejárás viszonylag gördülékenyen megy, a Holocaust múzeum előtt kellett csak fél órát sorba állnom, mert persze pont aznap több iskolás csoport vonult fel. Fentiek közül a Légi és Űrmúzeum fogott meg leginkább, ahol is egy önkéntes és lelkes idegenvezető próbálta másfél órába belesűríteni a repülés közel 110 éves történetét. Érdekesség, hogy ennek a múzeumnak van egy külön épülete valahol a városon kívül, amit egy Udvarházy István nevű hontársunk adományából alapítottak. A Wright fivérek eredeti gépe, Charles Lindburgh eredeti Spirit of St. Louis-a, Chuck Yeager eredeti Bell X1-e (az első gép, amivel átlépték a hangsebességet) az Apollo 11 eredeti űrkapszulája láttán az embernek mit tud mit tenni, leesik az álla. Ugyanez az érzés aztán elmaradt a Függetlenségi Nyilatkozat, az Alkotmány és a Bill of Rights (Jogok Törvénye) láttán. Ez mondjuk érthető, ettől elég, ha az amerikaiak meghatódnak. Nekem úgyis a Szent Korona láttán kell, hogy bederesedjenek a szemeim.
Kulturális élményeimet tovább nem ragozom, a lentebb található tesztkérdések még egy kis ráadás az okosodni vágyóknak. A megfejtőnek persze valami szuvenír is jár majd, hogy mi azt még nem találtam ki. A megfejtéseket az e-mailemre küldjétek lécci, én majd felrakom a helyes megfejtést később.
Jó mulatást!:)
- 1865. április 15-én a washingtoni Ford Színházban John Wilkes Booth merényletet követ el Abraham Lincoln ellen. Az elnök egy gyapjú télikabátot viselt, melynek bélésébe egyedi mintát varrtak. Mely szavak olvashatók ezen a mintán?
- A Lincoln emlékműhez felvezető lépcsősor tetején a Reflecting Pool (Tükörmedence) és Washington emlékmű felé fordulva egy idézet olvasható a kőbe vésve. Mi ez az idézet, kihez köthető és mikor hangzott el?
- A Wright fivérek 1903. december 17-én a levegőbe emelkednek saját készítésű gépükön. A gép elkészítéséhez milyen kerékpárhoz köthető alkatrészt használtak fel? És egyáltalán mi köze van a Wright fivéreknek a kerékpárhoz?
- Charles Lindbergh 1927. május 20-án New Yorkból indulva 34 óra alatt átrepüli az óceánt és Párizsban landol. Spirit of St. Louis elnevezésű gépén a hosszú úthoz szükséges rengeteg üzemanyagot (1700 liter) többek között a lába között, a repülőgép orrában helyezi el (ezen kívül a szárnyakba is került). Mivel ez rengeteg helyet foglalt el, az átalakított repülőgépnek szélvédője sem volt.
- Szélvédő hiányában előrefele nem látott ki a gépből Lindbergh. Hogyan tájékozódott? (Két jó válasz van.)
- A pilótafülkében a műszerfalon Lindbergh rovátkákat húzott. Mire szolgáltak ezek?
- Roosevelt kezdeményezésére 1938-ban lezajlik az Évian Konferencia, ahol az ekkorra már súlyossá váló zsidó menekültek problémakörét kívánták rendezni. A konferencia sikertelennek bizonyult, ugyanis a jelen lévő országok közül egyik sem hajlandó a zsidókat nagy számban fogadni. Egy ország kivételével, aki 100 000 zsidónak ad menedékjogot. Melyik ország volt ez?
