Pár napos otthon tartózkodás után újra úton vagyok, ezúttal New Yorkban a vasútállomás várójában élvezem az ingyen internetet. Várok a vonatomra, amivel eljutok Hartfordba, ahonnét egy orosz kolléga fuvaroz majd vissza Willimanticbe. Az utazás ezúttal meglepően flottul megy, bár Budapesten a kora reggeli beszállás elég nagy mizéria volt, az utolsók között léptem a gép fedélzetére, majdnem félre lökve Frei Tamást.
Ezúttal másképp jövök. Tudom mi vár rám. És persze nem csak a mókusokra gondolok, akik a fák és háztetők között ugrándozva, akrobatikus mutatványokkal szórakoztatnak majd. Minden másra, amiről augusztusban, beköltözésem idején csak homályos elképzeléseim voltak. Tudom, hol és kikkel élek együtt, hol érdemes zöldséget venni, és honnét lehet friss forrásvizet hozni.
Másképp jövök, mert feltöltődtem ez alatt a pár nap alatt. Lajlussal egymásra gyógyultunk, és próbáltuk nyolc hétre elegendő energiával ellátni egymást. Ennyi ideig kell ugyanis nélkülöznünk a következő találkáig. Másrészt habzsoltam a kulináris élvezeteket, ettem otthon chilis babot, sült csirkét, húslevest, aranygaluskát… Mindenki csomagolt, mindenki dobozolt, és a hűtőnk újra megtelt. Utolsó este két pofára zabáltam a maradékokat, ezúttal nem csak a „kaját ki nem dobunk” elvem miatt, hanem mert február végéig nélkülöznöm kell a hazai ízeket. (Pár kanálnyi chilis bab maradt, Lajlus lécci edd meg, a kedvemértJ Nem bírnám feldolgozni, ha kárba veszne.) Az utolsó dolog, ami otthonról maradt, két körte és egy fürt szőlő. Ezeket a repülőn ettem meg, minden egyes szemet, minden egyes harapást a végletekig kiélvezve, tudván, hogy egyhamar ilyet nem emelhetek a számhoz.
Kaptam azért némi izgalmat is az otthonlétből, a doktori védésről nem épp a gondtalan heverészés vagy önfeledt szórakozás jutnak eszembe. Nagy volt az izgalom, de végül sikerült teljesíteni a feladatot, és óriási tehertől szabadultam meg.
Rengeteg ajándékkal érkeztem. Visszakanyarodva egyik legelső bejegyzésemhez, kis hazánkat képviselve, építeni próbálom az országimázst. A bőröndöm rogyásig van erős pistával, pilóta keksszel, őrölt paprikával és sport szelettel, illetve Rubik kockával. Nem vagyok benne biztos, hogy ezek a dolgok a legjobb elemei az országimázsnak, de hát a 100 tagú cigányzenekart és a fodros szoknyás lyányokat mégsem tuszkolhatom bele egy bőröndbe.
