A címből könnyen levehető, hogy Lajlus sikeresen túlélte a 22 órás utat. Reggel még virgonckodott, de pár órája kiütötte a jetleg, és azóta csak durmol. Próbálom visszaadni viszonylag velős élménybeszámolóját az utazásról. A rettegett londoni átszállást sikerült legyőzni, a 1,5 óra pontosan elegendőnek tűnt. Még egy WC látogatás is belefért, és így nulla várakozási idővel sikerült abszolválni a feladatot. Ami szerintem jó. Én nem szeretek várni. Lajlus más véleményen volt. J A Heathrowról úgy beszélt, mint valami végeláthatatlan, óriási labirintusról.
.jpg)
Első közös napunkon végig szakadt az eső, így főzőcskéztünk, a szobatársaimmal szocializálódtunk, kártyáztunk illetve kipróbáltunk egy igazi amerikai desszertet, a s’more-t. A neve a some more (szó szerinti fordításban „még többet”) szavak összeolvadásából fakad. Ugye mindenkinek beugrik, ha azt mondom, amerikai kerti parti, nyárs egy kis fehér vacakkal a végén. A Dennis a komisz című filmben egy ilyen kis fehér vacak landolt Walter Matthau homlokán. Ez a mályvacukor, a s’more esszenciája, ha úgy tetszik. Szóval a recept. Két szelet graham keksz, egy szelet csoki, egy olvadt mályvacukor. A meleg mályvacukor megolvasztja a csokit, és ettől lesz igazán isteni. Különböző csokifajtákkal lehet tovább bolondítani. Végtelenül egyszerű és isteni finom. Hazaérkezésemet követő házibulin a beerpong mellett ez lesz a másik dolog amit kipróbálunk.
