Korábbi bejegyzéseimben kellően beharangoztam a Halloween partyt, itt az idő, hogy írjak is róla. Képeket itt találtok:
Ahogy említettem, meghívattam magam egy házibuliba. Köszönhetően a lelkes házigazdának, egy igazán autentikus Halloween buliba keveredtem. Ugyan összehasonlítási alapom nincs, de amennyi munkát és időt beleöltek a díszítésbe, dekorációba és egyéb előkészületekbe, nehezen tudom elhinni, hogy ennél autentikusabb lehet egy ilyen buli. Az alaphangulatot valahogy úgy kell elképzelni, mint a vidámparkban a szellemvasúton.
A 4. képen láthatjátok a buli helyszínét, az ablakokban praktikusan nylon zacskóból kivágott fura lényekkel, a bejárat felett pedig a rendőrségire hajazó caution (vigyázat) feliratú sárga szalaggal. Az enteriőr is hasonlóan rémisztő hangulatú, a házba belépve egy nyikorgó falépcsőn kellett felmenni (ez mondjuk Halloweentől függetlenül is nyikorog), mindenütt sejtelmes fények, mesterséges pókhálók. Mindenben volt egy csipetnyi Halloween, a legapróbb részletekre is odafigyeltek. Kedvenceim a 9. képen látható agyra hasonlító dinnye (vaku mellett sajnos kevésbé tűnik annak) illetve a 11. képen látható tortilla chips mellé tálalt salsa szósz, amit egy ugyancsak házilag készített sütőtök figura társaságában tettek igazán étvágygerjesztővé. A társaság is színes és ötletes jelmezekben vonult fel, kedvencem volt Gyűlölet Őrmester (Sergeant Hatred) (12. kép), aki mellesleg gyűlöletét félre téve finom szezonális sörrel is megkínált.
Erre a „jelmezbálra” egyébként komplett iparág épült, on-line lehet jelmezt venni, mesterséges vért, hajfestékeket, parókákat stb. Én ugye ilyenre pénzt már csak elvből sem költök, házilag készíthető jelmezeken törtem a fejemet. Két ötletem volt, egyik a WC papírral körbetekert múmia, másik a Rubik kocka (kartondobozba belebújva). Végül mindegyikről letettem ilyen-olyan okokból, és úgy döntöttem, hogy eljátszom a hungry hungarian-t (éhes magyar), ehhez úgyis nagyon értek. A buli olyan 10 körül kezdődött bemelegedni, jó kis retro zenékkel, és mondanom sem kell, hogy Michael Jackson Thriller-jének hangulata ebben a környezetben jött csak át igazán. Nagy meglepetésemre aztán néhányan már 11 körül elmentek, 1 körül pedig vége volt a bulinak. Mi ugye otthon máshoz vagyunk szokva, általában ilyenkor éri el a buli a csúcspontját. Hát én is ekkor élveztem igazán csak a dolgot, épp izzítottam volna a saját zenéimet, hogy feldobjam a hangulatot, de már nem volt kinek.
A buli így a végső fázisba el sem jutott, amikor ugye az ember emelgeti a sörösüvegeket, hogy melyikben van még maradék. Emiatt egy kis hiányérzetem volt, már csak azért is, mert nyomorult házigazda két napot töltött el az előkészületekkel. Ahogy azt utólag megtudtam, itt ez teljesen normális, még a kocsmák sem tartanak nyitva tovább. Hétköznap ugyanis éjfél után, hétvégén pedig egy után nem is szolgálhatnak fel alkoholt. Ha nincs a népnek pia, a kocsma, mint fogalom értelmét veszti. Itt ehhez vannak szokva az emberek.
Ami Halloweenből másnapra maradt, az némi fejfájás és az „öreg vagyok én már ehhez” gyakori motyogása. Továbbá a gyerekek, akik sötétedés után ajtózörgetéssel adták tudtomra, hogy ideje édességet nyomnom a kezükbe. Ajtón dörömböl, trick or treat, zacskót szélesre széttár, édességbe belemarkol, zacskóba beletesz, szó nélkül távozik. Nem egy húsvéti locsolás, legalább egy verset mondhattak volna azért a drága Snickersért, de annyit se mondtak böff. Itt az egyébként jelmezben érkező gyerekeket nagy lelkesedéssel várják, a házakat is feldíszítik mindenféle rémisztő dolgokkal (lásd utolsó két kép, a szomszédom). Az első csoportot még én is az újdonság élményével fogadtam, de aztán hamar elillant a lelkesedésem, így szépen leoltottam a villanyt és egy aszpirin c-vel csillapítva fájdalmaimat nyugovóra tértem. A gyerekek meg csak dörömböltek, dörömböltek...
