Kissé le vagyok maradva a sztorijaim világgá kürtölésében. Kereken két hete, november 2-án időközi választások voltak az USA-ban, most vettem elő digitális pennám, hogy írjak erről egy keveset.
A politika nem tartozik kifejezetten a kedvenceim közé. Azt viszont mindig élvezettel néztem, ahogy a választások alatt a politikusok próbálják megnyerni maguknak a választókat. Bármit megígérnek, kevesebb adó, több bér, jobb egészségügyi ellátás, ingyen gulyás leves, ingyen sör, van élet a halál után stb. Hogy világosan lássak, kezembe vettem az orientációs anyagaimat és áttanulmányoztam az amerikai politikai és választási rendszert. Nem sokkal bonyolultabb, mint a miénk otthonJ
Szóval a szövetségi kormány három pillérből épül fel:
- Végrehajtó ágazat (executive branch), feje az elnök.
- Törvényhozó ágazat (legislative branch), amit a kétkamarás kongresszus vezet (congress), a kongresszus a szenátusból (Senate) és a képviselőházból (House of Representatives) áll.
- Igazságügyi ág (judicial branch), a legfelsőbb bíróság (Supreme Court).
Részletekbe nem hiszem, hogy bele kéne menni, a választások gyakoriságáról csak annyit, hogy a szenátus tagjait (államonként 2 fő) hatévente, a képviselőház tagjait (435 fő, államonként a népesség arányában) kétévente, az elnököt meg ugye négyévente választják. Magyarra lefordítva itt kétévente megy a választási cirkusz. Ennek lehettem most én is részese, röviden amit láttam belőle.
Először is feltűnt, hogy a házak előtt kis táblácskák figyelnek, lásd:
Ezek ugye az én kire szavazok táblák. Kiteszem a házam elé, hogy melyik képviselőt támogatom, innentől kezdve mindenki számára világos, milyen a politikai beállítottságom. Szerintem ez nálunk nem működneJ Gondoljuk csak el! Ki merne szegfűt tenni muskátli helyett az ablakba? Vagy narancsfát ültetni az előkertbe? Mindenesetre, a Halloween kellékek és a kire szavazok tábla szokatlan kombinációt képez itt is.
A táblákat leszámítva továbbá nem tudtam nem észre venni, hogy kedvenc sorozatomat (Two and a half men) holmi politikai reklámok szakítják félbe. Ezek a reklámok nagyon profik, mintha minimum egy Audi reklámot láttam volna. Nagyon rafkósan személyessé teszik a reklámokat, hogy aszongya például: a minap ez meg ez sírva jött oda hozzám, hogy nem tudja mi lesz a családjával, elvesztette az állását és kétségbe van esve. Ha engem választanak, én majd odafigyelek a connecticutiakra, munkahelyeket teremtek bla-bla-bla. Aztán ahogy közeledett a választás napja, egyre inkább eldurvultak, jöttek a mocskolódások. Hogy ez a szemét hazug csak becsapja az embereket! Mit tett értünk? Csődbe vitte ezt meg ezt a céget, hogy várhatjuk el tőle, hogy sikeresen képviseljen minket? Közúti kihágásait letagadja, hogy hihetünk neki, ha még az FBI-nak is hazudik? Rossz szenátor, rossz vezető! Stb. A reklámok aztán egytől egyig így fejeződtek be: I’m XY and I approve this message! (XY vagyok és tanúsítom a reklámban elhangzottakat.) Ennyit a választásokról.
Mindig is kíváncsi voltam az amerikai egészségügyi ellátásra. Egy kisebb sportbalesetnek köszönhetően ma volt lehetőségem kipróbálni. Erről írok a következő bejegyzésben.
