Kezdeném a garage sale nevű találmánnyal. Ennek több neve is van, itt Willimantic-ben például tag sale szerepelt több plakáton. Leginkább szombatonként szokták ezeket a garázs kiárusításnak fordítható bolhapiac szerű eseményeket szervezni. Teljesen magánszervezésű dologról van szó, gondol egyet a család, a felhalmozott kacatokat összegyűjtik, kirakják a ház elé, és amit tudnak, eladnak.

 

Szögezzünk le valamit rögtön itt az elején. Mindannyian szeretünk olcsón hozzájutni cuccokhoz, a zsidóság alapvetően kódolt tulajdonságunk. Aki tagadja, hazudik. Ha még így is tagadja, jöjjön ki, és elviszem a Walmart-ba, ott megtörikJ No de nem mentegetőzöm tovább, bevallom, alig bírtam kivárni a szombat délelőttöt. A szomszéd utcában volt egy család, aki meghirdette a tag sale-t, reggeli után egyből arra vettem az irányt. Nem törődtem azzal, hogy én legyek az első a piacon, nekem jusson a legszebb paradicsom. Blama. Bolhapiac, oda húzott a citromsárga Schwinn kormánya. Volt ott minden, gyerekbicikli, cipők, női retikülök, DVD-k, GTA PC játék (ezt csak a fiúk fogják érteniJ), Marylin Monroe képek, habverő, pecabotok, és még sorolhatnám. A retikülből vagy 10 darabot tettek ki, valószínűleg a háziasszony megrögzött táskavásárló. Szegény férjét sajnálom, mondhatnám át tudom érezni, ugyanis nálunk is dőlnek ki a női táskák a szekrényből (bocs LajlusJ). Nem hiszitek el, de még üdítőt és sütit is árultak, hogy a válogatásban kimerült vásárlónak legyen egy kis frissítője. Vennem kellett valamit!!! A szerzeményemet a 2-3. képeken láthatjátok. Nem igényel túl sok kommentárt.

 

A délutáni programom aztán úgy alakult, hogy kerekezni mentem. A Google maps nevű találmány segítségével találtam kerékpárutakat. Eleinte jól is indult, de aztán az aszfaltozott útból hirtelen egy szűk kis kavicsos erdei ösvény lett, így kénytelen kelletlen kimentem a főútra. Ezek bár meglehetősen szélesek, és olykor gyalogosok is használják (7. kép) (micsoda képtelenség), kerékpárral nem túl biztonságosak. Végül egy tóhoz lyukadtam ki, ahol napozgattam, és bámultam, ahogy az amerikai apukák kihozzák a kölköket csónakázni, kajakozni.

 

Az úton hazafelé lefényképeztem a postaládákat, amiket az amerikai filmekben részeg fiatalok heves kurjongatások közepette baseball ütővel teremtenek nyakon. Megmondom őszintén, szinte kínálják magukat. Nem csoda, hogy ez a „sport” kialakult. A postaládák egyébként végig sorakoznak az út mentén, a házak általában beljebb vannak, akár az erdő mélyén. Az alföldi tanyák jutottak eszembe, ott is valami hasonló rendszer van, csak ott egy kupacra rakják több családét.

 

Hazafele benéztem a Walmart-baJ A hétre kellett kaja, és jól feltankoltam magam. Amióta itt vagyok, először főztem is. Sajtos tortellinit főztem ki, és egy kis chilis, paradicsomos mártást rittyentettem alá. Meglehetősen jól sikerültJ