Az idő szorítása ellenére úgy döntöttem, hogy írok egy keveset, amíg még frissek a sztorik. Ez a mostani bejegyzés az itteni egyetemi kampuszról fog szólni. Ha valaki lemaradt volna róla korábban, University of Connecticut.
Arról már valahol talán írtam, hogy a tömegközlekedés itt nem okoz a bőség zavara szerű anomáliákat az ember életében. Mondhatnánk, eléggé letisztult rendszerről van szó. Onnét ahol élek (Willimantic), egy nap 8 busz megy az egyetemre. Ami viszont nagyon dicséretes, hogy lehet vele biciklit szállítani (2 darabot) (1. kép). Nem hittem volna, hogy pont az USA-ban lesz ilyen buszos-kerékpáros pozitív élményemJ.
Ami az egyetemi kampuszt illeti, hát az óriási, gyakorlatilag egy külön kis városka (Storrs névre hallgat). Rengeteg a zöld, kis tavak, gondozott gyep, grandiózus épületek, gyönyörű. A hallgatóknak az egyetem területén 7 vonalon közlekednek a buszok. Gyakorlatilag a kampuszon belül egyszerűbb eljutni A-ból B-be mint mondjuk egy másik városból magára az egyetemre. Itt minden van, amire a hallgatóknak szükségük lehet, nem is nagyon kell kimozdulniuk. A sportcsarnokba, ahol van úszómedence, konditerem meg még Isten tudja, hogy mi, sajnos még nem tudtam bejutni.
Többször voltam viszont a nemzetközi központban, ez a külföldi hallgatóknak nyújt segítséget, szervez programokat stb. Szerdánként délután kettőkor kávét, üdítőt, sütit, gyümölcsöt tesznek ki, és lehet szocializálódni a külföldi hallgatókkal. Ingyen kaja, pia, mondanom sem kell, hogy ez volt az egyik első rendszeres program, amit bevéstem a naptáramba. Isteni sütiket tesznek ki, a kedvencem a csokis, francia drazsés apró süteményJ De ami ennél is fontosabb, van csocsó asztal!!! Azt hittem, magam alá vizelek, amikor megláttam. Egy tökéletesen karbantartott Tornado asztal. Első nap, amikor felvették az adataimat, sorban kellett állni. Hát én nem bírtam ki, beléptem a külön kis helyiségbe, és gurigáltam egy keveset. Pár perc telt csak el, és a hely már tele volt kis kínai lelkes érdeklődő hallgatókkal. Aztán sorra kerültem, csak arra figyeltem fel, hogy valaki azt üvölti, Hungarian Studeeeeent!!!! Szóval ide vissza fogok járni nem csak az ingyenes kulináris élvezetek miatt. Jaj, a másik nagy szobában meg ping-pong asztal van. Na, abban a kínaiak biztos elkenik a vigyort az arcomról.
A nemzetköziségről jut eszembe. Eszméletlen mennyi „külföldi” van itt. És nem csak hallgató, hanem oktató is. Lépten nyomon ilyenekbe botlik az ember. Két tantárgyat vettem fel, az egyik prof lett, a tanszéken van jamaikai oktató, a tanszéki MSc hallgatók között van ghánai, kínai, bangladesi, orosz. És erre nagyon büszke az egyetem, nekem már az első napomon azzal jöttek, hogy remélik, mostantól több magyar hallgatót látnak majd itt. Sokáig azt hittem, én vagyok itt az egyetlen magyar, de pont az ingyenes süti zabáláson találkoztam egy másik „éhes” honfitárssal. Egy leányzó, aki a férjével már két éve itt él, tanul, oktat. Mindenütt ott vagyunkJ
Én a School of Engineering (Mérnöki Tudományi Karnak felel meg) épületében (16. kép) dolgozom. Első napomon felajánlottak egy elegáns irodát a 3. emeleten, de a 2. emeleti MSc hallgatókat összezsúfoló nagy irodát választottam (17. kép). Így tudok a helyi arcokkal szocializálódni. A ghánai srác ül mögöttem, eszméletlen laza, egy nagy darab feka gyereket képzeljetek el. A monitorán eddig két dolgot láttam. Vagy a Matlab-ban programozott valamit, vagy buli képeket nézegetett és csajokkal on-line csevegett. Néha elbrummog valamit, hogy oooh man, what a hot chick, you’ll be mine soon. A fogalmazásban kicsit visszafogtam magam, a kanosságával egyenes arányban ennél nyilván jóval erotikusabb töltetű megnyilvánulásai is vannak. A többiek többször látták már, hogy csak úgy kiül egy fa alá és legelteti a szemétJ A többiek is jó fejek, az orosz pofa pl. megkért, hogy majd beszéljek vele magyarul valamikor, mert karácsonykor Budapestre megy meglátogatni a rokonait. Szóval nagyon vegyes egy társaság, és ennek köszönhetően kellően színesek a napjaim.
Ahogy említettem, két órára be is járok, ezek a statisztika, és forgalomtechnika. Ezen felül van egy szeminárium is, ahol minden héten más adja elő a tudományát. Én is kaptam egy alkalmat (50 perc), ott majd villoghatok. Megdöbbentő volt először, hogy milyen kevés tárgyat vesznek itt fel a hallgatók. Nálunk 5-6 tárgya van egy MSc hallgatónak egy félévben (javítsatok ki, ha nem így van), hát itt a 3 az átlag. Először nem is értettem, hogyan lehet ez. Itt más az oktatási rendszer, hétről hétre készülni kell, házi feladatok vannak. Olyan dolgok, amiket az ember a középiskola óta teljesen elfelejtett. Nekem holnap pl. ki kell mennem terepre és járművek követési időközét kell mérnem, eloszlást számolni stb. Érdekesen hangzik miJ?? A vizsgán pedig mindent lehet használni. Nem kell magolni. Eléd raknak valamit, magyarázd meg, mit jelent. Érted vagy sem a logikáját, ez a lényeg.
A kampuszon rengeteg program van, mindenféle csoportok tömörülnek, összejönnek és élvezik egymás társaságát. Maximálisan lekötik itt az embert, nem csak a tanulással, hanem szabadidős programokkal is. Egyik kedvencemet feltöltöttem (utolsó kép). A képen a mérnöki tudományterületen tevékenykedő nőnemű egyedeket egy kiadós fagyi evésre összeterelő esemény meghívóját láthatjátok.
Többen kérték, hogy írjak egy rövid szösszenetet a lakomról. Ez jön legközelebb.
