Szerintem mindenki hallott már a győri bringapoliszról, néhányan az olvasók közül részt is vettek már ilyenen, többnyire az én unszolásomra. Mondjátok, hogy nem volt jó mulatságJ Nehéz elhinni, de valami hasonlót szerveztek itt Connecticut állam fővárosában, Hartfordban.
A győri rendezvényhez képest voltak apró különbségek. Ezért itt 40 dolcsit kértek, amiért kaptunk kaját (banán, energiaszelet, víz), pólót, rendőri felvezetést és három meglepően jól jelzett útvonalat (10, 25, 40 mérföld, 1 mérföld = 1,6 km). Chris-szel együtt szombaton reggel érkeztünk meg Hartfordba. A városban különösebb látnivaló nincs, leszámítva a gyönyörű parkokat. Ezek annyira természetesnek tűnnek, mégis felfedezhető mindegyikben a gondos mérnöki munka, ami Frederick Law Olmsted nevű pofához köthető, aki egyébként a Central Parkot is elkövette. Hartford valójában egy irodaváros, ahova hétköznap reggel az emberek bejönnek dolgozni, este haza, hétvégén meg üres a város. Több sávos utak üresen. Az ördög ügyvédje című film jutott eszembe, amikor a végkifejlet előtt Keanu Reeves teljesen egyedül sétál a felhőkarcolók között.
Egy ilyen parkban volt a gyülekező. Még egy km-t sem tekertem, de az élmények csak úgy jöttek maguktól. Ott volt pl. ez a zéró kibocsátású busz. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, ezeket én valahogy mindig csak az ilyen és ehhez hasonló rendezvényeken látom, élesben nem nagyon. Legutóbb Brüsszelben a TRA konferencián láttam egy hasonlót kiállítva, még poénkodtunk is, hogy valószínűleg a konferencia után bezúzzák. Gyülekeztek az emberek, voltak kifejezetten vicces megjelenésűek is, akikkel súly tekintetében roppant bőkezű volt az Úr, mégis ugyanazt a feszülős cuccot viselték, mintha legalább a Tour de France-ra jöttek volna. A szervezés tényleg jó volt, én azért megtaláltam a rendszerben a porszemet (5. kép), a mobil WC-ket kissé elszámolták. Vicces volt látni, ahogy az emberek tömött sorban gyülekeztek a 6 db doboz előtt. Közgazdaságtan órán a túlkereslet fogalomnál illusztrációnak tökéletes lenne.
Az egész rendezvénynek persze volt ünnepélyes megnyitója (8. kép), ahol aztán a város elöljárói családostul megjelentek, köszönet az önkénteseknek, utóbbi évben elért eredmények stb. Amire felkaptam a fejem, hogy x helyen lesüllyesztették a szegélyt, hogy könnyebb legyen a kerékpárosoknak. Hogy mit is? A járdát használni. Igen, igen. Ez itt nagy dolog. Itt-ott lehetett látni felfestett kerékpársávokat, de ezek igazából sehova nem visznek. A kerekezni kívánók többnyire a járdát használják. Aztán, mivelhogy szeptember 11.-e volt, egy perces néma csenddel adóztunk az áldozatok emlékének.
Aztán elindult a menet, mi a 25 mérföldes túrára regisztráltunk, ami kb. 40 km. A túra neve Discover Hartford, fedezd fel Hartfordot. Hát mi megtettük. A túra útvonala az úgynevezett kevésbé biztonságos körzetet, mint a térképen nem is létező foltot, gondosan elkerülte. A képek magukért beszélnek. A 31. képet ha megnézitek, láthatjátok milyen az, amikor egyen házakat raknak egymás mellé, egyen postaládákkal, mindez a ménfőcsanaki lakóparkra emlékeztetett. A túra végén aztán egy ír sörözőben pörköltet ettünk és guinnesst döntöttünk magunkba.
Nagyon jól esett, kellemesen elfáradtam. Említettem a Chrisnek, hogy nekünk is vannak ilyen rendezvényeink. A mobilitási hét hallatán azt mondta, ha itt ilyet találnának ki, valószínűleg csak úgy reagálnának az emberek, hogy ammegmi? Ettől függetlenül jó látni, hogy itt is vannak ilyen kezdeményezések.
Ígértem, hogy kitalálok majd valami új feladványt. Elég nehéz dolgom van ez ügyben, ha azt kérdezem, honnét hozták a Szabadság szobrot, csak beveritek a googleba, az meg kidobja, hogy Franciaország. Egy maradt csak, képanyagot töltök fel, és ahhoz teszek fel kérdést. Az ügyes logikájúak hamar kitalálják így is.
Az egymillió dolláros kérdés tehát: kinek a háza látható az utolsó képen? Az első helyes megfejtést beküldőnek (blog vagy e-mail) képeslapot küldökJ
A hír fontosságát kissé lealacsonyítva a bejegyzés zárásakánt elmesélném még, hogy a mai nap hozott egy rendkívül meglepő fordulatot. Ugye emlékeztek az előző bejegyzésre, ahol is a szobatársaimról írok. Nos, azt már tudjátok, hogy milyen orientáltságú az egyik. Ma kiderült, hogy mi a helyzet a másikkal. Chris mesélte, hogy neki már a beköltözésem napján említette, hogy a párja az bizony nem a szebbik nemből való. Igen, jelentem, hogy a meleg ismerőseim száma ismételten eggyel gyarapodott. Ezzel nincs is baj, már megszoktam, hogy vonzom ezt a közeget. De hogy 3 hétig úgy éltem ebben a házban, hogy erről még csak sejtésem sem volt... Mostantól vége az alsónadrágban való flangálásnak.
