Útra keltem, pontosabban úton vagyok. Buszon ülök, valahol New York felé haladva és még hátra van kb. 14 óra buszozás mire Detroitba érek. (Egyesek talán felkapják a fejüket, igen, van internet a buszon.) Petivel elvileg holnap találkozom valahol Detroitban, beülünk egy benzinzabáló szörnyetegbe, és egy nagy gázfröccsel, ökológiai lábnyomunkra fittyet hányva útra kelünk Chicago irányába. Vasárnap aztán továbbindulunk Torontóba, Kanadába. Egyelőre ez a terv.
A dokumentumom, ami ahhoz kell, hogy vissza tudjak jönni Kanadából az Egyesült Államok területére, nem jött meg. (Az útlevél és vízum önmagában nem elég.) Felvettem a kapcsolatot a new yorki kollégákkal, akik elvileg múlt héten elpostázták. Kiderült, hogy ez valahogy kimaradt, továbbá, hogy a határon csak az eredetit fogadják el. Azt találtuk ki, hogy a FedEx-szel (ilyen gyorsfutár szerűség) elküldik Detroitba, ugyanis az valamiféle biztos pontnak számít a programunkban. Címet kértek, megadtam Peti haverom haverjának a címét, ahol elvileg egy éjszakát fogunk eltölteni szombaton este. Remélem, amikor megkapják, nem így hajítják a kukába, hogy whatta hell is this. Elég sok függő változó van ebben a játékban, mondhatnánk, az utazásaimat általában jellemző kalandosság ezúttal sem marad el.
