Ezúttal még nehezebb dolgom van, mint eddig. Két rendkívül intenzív napon vagyok túl tele programokkal és élményekkel. És még hátra van a ma délután szabad programokkal, strandolás Miami Beach-en stb. No de nem megyek ennyire elébe, megpróbálom visszafogni a lelkesedésemet és szépen felvezetni. Nehéz mindent leírni, megpróbálom a legfontosabbakat. Ha esetleg valakinek álmatlan éjszakákat okoznék a hiányérzet okozta zavarodottság miatt, megígérhetem, hogy bizonyos dolgokkal (pl. mi is az amerikai álom) a későbbi beszámolóimban biztosan fogok részletesen foglalkozni.
Nagyon röviden, egy 3 napos orientációról van szó, amit kb. 80 ösztöndíjasnak szerveztek a Miami Dade College (helyi főiskola) kampuszán. Ezek az emberek a világ minden részéről jöttek, ahogy a korábbiakban írtam, a szobatársam pl. Pakisztánból. Néhány ország, ahonnét vannak itt ösztöndíjasok: Malawi, Trinidad & Tobago, Új-Zéland, Argentína, Koszovó, Egyiptom, Barbados, Jamaica, Ecuador stb., csak hogy néhány különlegességet említsek. (Most gondolom, néhányan elővették a Google-t és azt nézegetik, hogy hol is van Malawi:)) Ezeket a megnyitó beszédben mind felolvasta a fő szervező prof., és amikor Magyarországhoz ért, megállt. Felnézett a papírjaiból és ezt mondta, reméli, hogy a magyar nyelvről megtudhat ezt-azt, mert hogy ez mennyire páratlan. Ez egy olyan dolog szerintem, amire igazán büszkék lehetünk. Egy olyan dolog, ami különlegessé tesz minket, és gyakran elfelejtjük. Nem a gulyás leves, meg a paprika. Azok csak klisék. (Persze egy jó gulyás leves most nagyon jól esne:))
Szóval egy óriási, nagyon vegyes társaságról van szó. Mit mondjak, roppant érdekes. Az egyik pillanatban egy dél-koreaival beszélsz a demilitarizált zónáról (Észak-Korea és Dél-Korea határa, nem épp Disneyland), másik pillanatban meg egy raszta hajú jamaikaival arról, hogy Bob Marley reggae zenéjére miért is van szüksége a világnak. Nehéz ezt visszaadni, magával ragadó nagyon.
Többnyire ilyen kulcsszavak hangzanak el, hogy interkulturális tapasztalatcsere, globális társadalom, kéz a kézben együtt stb. (angolul jobban hangzanak:)) Ezek egytől egyig mind nagyon fellengzős marketing dumának tűnnek, első hallásra. Én is így voltam vele. Most kezdem csak igazán érteni, mit is jelent ez az ösztöndíj, és a fogalom, Fulbright. Azt mondják, hogy mi egyfajta követei vagyunk az országnak, ahonnét jövünk. És nem csak azért vagyunk itt, hogy kutassunk, tanuljunk stb., hanem hogy kapcsolatokat építsünk, lehetőlég minél több emberrel, mutassuk meg a csőlátású helyieknek, milyen sokszínű a világ és milyen nagy dolog más ország kultúráját megismerni. Összegezve a fenti kissé közhelyes és száraz dumát, én most Magyarország arca vagyok Connecticutban:). Megígérem az otthoniaknak, hogy jól fogok viselkedni, és nem hozok szégyent rátok.
Több előadás is volt, ezek közül szemezgetnék. Csak jelzés szinten. Tudjuk, halljuk, hogy a lehetőségek földjén mindenki perel mindenkit (javaslom az idevágó South Park részt elővenni). Elhangzott az alábbi példa. Egyik egyetem hallgatója, egy lány, Coca-Cola függő volt. Hogy ez hogyan lehetséges, abba most ne menjünk bele. Persze ha Internet függőséggel kezelnek betegeket Kínában, ez a fajta függőség teljesen elfogadható az USA-ban. Na már most, az egyetem vezetősége egyszer csak úgy dönt, menjen a Coca, és jöjjön a Pepsi. Az összes automatát lecserélik, nincs egy fia Cola se a kampuszon. Szegény leányzó, el tudjátok képzelni, micsoda büntetés ez! A sarokba állítás, kukoricára térdeltetés semmi ehhez képest. Hát ő úgy gondolta, ez elég ok, hogy pereljen. Lebeszélték róla, és végül a dologból nem lett semmi. Ismerjük a mikrohullámos sütő sztoriját (macska szárítás), de akármiért azért nem lehet perelni. Amire nagyon kényesek, a faji hovatartozás, vallás, állampolgárság, bőrszín, kor, szexuális beállítottság ill. zaklatás és fogyatékosság. Ezek közül a szexuális zaklatásról egy keveset, ez nagyon érdekes.
Nem csak a tényleges fizikai zaklatásról van itt szó. A kulcsszó: perception, ami annyit tesz, hogy észlelés, érzékelés. Vagyis, hogy a sértett fél számára az adott szituáció kellemetlen-e vagy sem. A zaklatás lehet fizikai, verbális és nonverbális. Akár egy erős gúny, egy oda nem illő érintés már elegendő lehet a pereléshez. A professzor a válladra teszi a kezét, miközben mutogat neked valamit a monitoron, és neked ez gáz? Perelhetsz. Ilyen egyszerű. Ami az egészben igazán nehézkes, a verbális és nonverbális zaklatás. Ha odabököd egy csajnak, hogy Kiss me, my dear, and I will reveal my croissant (idézet a Maszk c. filmből) (Csókolj meg édes, és előveszem a croissant-om!) és ez neki kellemetlen, akkor mi van? Vagy ha úgy végig nézel egy nőn, ahogy nálunk pl. egy építkezésen teszik a férfiak, még a lapát is majd kiesik a kezükből? És itt Miamiban? Ahol a topless csajok látványa Parkinson-kór szerű tüneteket vált ki az emberből? Szóval nem olyan egyszerű dolog ez, akármennyire is akarják az amerikaiak, hogy az legyen.
Első nap este elvittek minket egy hajótúrára, ami itt egy helyi fő attrakció. Miamiban több kis sziget is található, ezek közül az egyik, amit gyakran emlegetnek, a Star Island. Megmutatják azokat a villákat, amiket mi a tv-ben az Aktív és Fókusz minőségű műsorokban illetve Story színvonalú magazinokban is láthatunk. Jennifer Lopez, Will Smith, Shakira stb. Röpködnek ezek a nevek. Jól hangzik, jól néz ki, irigykedhetünk. Irigykedhetünk? Elmondom, miért nem kell irigykednünk. Ez egy mesterséges sziget, egyes részeiről szép a látvány, de általánosságban véve nem egy nagy kunszt. Nincs körülötte beach, nincs türkizkék tenger, fehérhomokos partszakasz. Van egy telked egy szigeten, egy óriási villával, Afrikából hozatott pálmafákkal meg egy medencével. Bárhol máshol lehetne a világon. De itt van Miamiban, ahol ha egy sztárnak van ingatlanja, attól baromi menő lesz, még ha a kikötői darukat látja is az ablakából. Kb. úgy kell elképzelni, mint Balatont télen. Nincs egy lélek se, ezek a villák üresen állnak, feltételezem, néha vannak menő partyk, Will Smith gondol egyet, lejön egy hétvégére. De gyakorlatilag ennyi.
Sajnos egyelőre ennyi, a második és harmadik napomról majd részletesebben hétvégén írok. Pénteken ismét utazni fogok, először New Yorkba, aztán fel Willimanticbe, ahol élni fogok. Szóval lessétek a blogot, leginkább vasárnap. Addig is egy feladvány. Melyik filmben volt látható a mellékelt kép? A fentiekben említett Star Island-en van az ingatlan. Az első megfejtőnek Miami képeslapot küldök:)
